Zeng a nád a tó fölött
zeng a szél a nádon -
édes, álmaid között
halld a szerenádom:
ima rád e szerenád,
tested titkos templomát
dallal így imádom.

Elefántcsont palota
boltozatos melled
kettős márványoszlopa
nyugszik egymás mellett
fejed fenn a vánkoson
tornya, melyen átoson
lágy tömjénlehellet.

Érted, édes, messzirül
jöttem a vasúton
hó közül és bérc mögül
sáron, havas úton,
nyáron át és télen át
nádon át és éren át,
szálltam a vasúton.

Cirpel most az őszike
szeles őszidőben
felijed az őzike
távol az erdőben,
béka zenél, zug a sás,
hosszú volt a bujdosás
teljes esztendőben.

Béka zenél, zug a sás
szél kel az erdőn át
szomorú a bujdosás
ezer esztendőn át,
ezer évig élik én
s mindig, mindig sírok én
az egész időn át.
 

(babits mihály)

„Petőfinek még természetes, hogy népdalt írjon, éneklik is népdalként egyes verseit. Még az elképesztően formagazdag Ady is versei közé sorolja a valószínűleg dallamra született Lányos anya izenetét vagy a Papp Viktor valceréhözt. De az Ady után alig egy-két évvel fellépő első Nyugat-nemzedék véget vet a zenének, és a korszak költői már nem dallamra írnak, hanem dallamot: egyik legfőbb formai törekvésük a vers önálló zeneiségének kidolgozása. Mit is tehetne még egy zeneszerző Babits soraihoz: "Zeng a nád a tó fölött / zeng a szél a nádon, / édes, álmaid között / halld a szerenádom”. A múlt század első felében úgyszólván minden kávéházban termett egy-egy remek dalszövegíró. Ezek a sokak számára névtelen, csak dalaik révén ismert zsenik nem csak a hosszú és a rövid zenei hangokat tudták megkülönböztetni egymástól, nem csak azt tudták, hogy zenei hangsúlyra szöveghangsúlynak kell esnie, nem csak arra voltak képesek, hogy láncokban táncolva is értelmes mondatokat írjanak, nem, ezek a zsenik ennél többet is tudtak. Eredetiek voltak, témagazdagok és megalkották a magyar költészetnek egy sznob irodalmárok elől tökéletesen elzárt részét.” (Fábri Péter, Magyar Narancs 2005.04.14.)

 

Szerző: matild mária melinda  2009.03.07. 09:09 Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: babits szerelmesvers

A holdban él a vízben él
halak, füvek között
és csillag szemmel nézdegél
a fellegek mögött
lágy hangját hosszan hallani
s az erdő megremeg
sás szárnyai nád karjai
befonják az eget
selyem haját köd lengeti
s hogyha elmereng
a szél fütyülve zengeti
a lombos végtelent
csak csillag ő csak látomás
csak fény a tengeren
sugár arcát nem látja más
de fellobog nekem
és minden este rám ragyog
kékjácint mosolya
egyetlen tükre én vagyok
nagy ég milyen csoda!
hogy holdban élt hogy vízben élt
gyöngy és göröngy között
mégis eljött a kedvemért
szívembe költözött
és rajzolgatni álmaim
most mindig ott lakik
kibontja éjem tájain
szelíd világait

Mándy Stefániának 1992-ig nem jelent meg Magyarországon kötete, kizárták az Írószövetségből is, (magyar nyelvű) könyveit Párizsban adták ki, itthon legfeljebb folyóiratokból ismerték verseit.

Szerző: matild mária melinda  2009.02.14. 10:51 Szólj hozzá!

Címkék: gyerekvers mándy stefánia

Páráiban, úgy látom, az október
Nekem még egy örömet tartogat,
Azzal, hogy hallgathatom olykor-olykor
Hogyan ropog talpad alatt a makk.

Október itt, pecsétet rak az élet
Közepire, s a gyümölcsökre fényt,
S keresztülmetszi egy negyed sugárral
A napnak általad vont délkörét.

(Lucian Blaga)

Blaga 1917-től 1920-ig a bécsi egyetemen tanult filozófiát, és itt szerzett doktorátust. A bécsi évek alatt aktívan levelezett későbbi feleségével Cornelia Brediceanuval, akinek tucatszámra küldözgette a meztelen nős képeslapokat. 1956-ban Lucian Blagát irodalmi Nobel-díjra jelölték, nagyrészt Mircea Eliade közbenjárására, ami ellen a román állam erősen tiltakozott, hiszen a költő versei egészen 1962-ig be voltak tiltva Romániában, így végül  másnak ítélték a díjat.

 

Szerző: matild mária melinda  2009.01.31. 11:30 Szólj hozzá!

Címkék: blaga

Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!

(Robert Burns)

A Zabhegyezőben Holden Caulfield egy kisfiút hall énekelni az utcán, a kisfiú a Robert Burns egyik verse által ismertté lett angol dalt dúdolja. A vers címe Comin Through the Rye és innen a könyv címe is, Catcher in the Rye, azaz fogó a rozsban. Caulfield a dal hatására úgy gondolja élete egyetlen értelmes célja az lehet, hogy megóvja a rozsföldeken játszó gyerekek életét, le ne zuhanjanak a szakadékba.
 

Szerző: matild mária melinda  2009.01.28. 21:58 1 komment

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila)

Ez József Attila egyik legutolsó verse, a verset a Szép szó folyóirat közölte a költő halála után. A folyóirat kefelenyomatában a vers még a Kóróval jöttél, nem virággal sorral kezdődik, de nyomtatásban már a mindenki által ismert „karós” sor jelent meg. Bár az eredeti kézirat nincs meg, több irodalomtörténész úgy gondolja, a vers eredetileg a kóró-virág párhuzammal kezdődött. Bár ez a hasonlat sokak szerint túlságosan közhelyes lenne József Attila költészetéhez, Horváth Iván szerint a közhelyes versindítás az élet lezárásaképpen tudatos is lehet. A két sor közötti jelentéskülönbség a 2005-ös, emelt szintű magyar irodalom érettségi egyik kérdése volt.
 

Szerző: matild mária melinda  2009.01.27. 21:35 Szólj hozzá!

Címkék: attila érettségi józsef

Sírván sírjatok, égi istenarcok
s érző lényei mind e nagy világnak!
Mert meghalt a rigó, az én szerelmes
lánykám kincse, az én kincsem rigója,
kit jobban szeretett saját szeménél.
Cukros volt, aranyos: kis gondozóját
úgy ismerte, akár leány az anyját,
ott szökdelt fel-alá egész nap édes
asszonykája ölén s az ő fülébe
cserregett, csipogott, fütyült napestig.
Mord, sötét utakon barangol immár,
honnan nincs e világra visszatérés.
Átkozott a neved, homályos Orcus,
minden szépre falánkul tátogó száj,
mely szép kismadarunkat így befaltad!
Ó, gaztett, csunyaság! Szegény madárka!
Látod, most kicsi kedvesem miattad.
sírja-ríja szemét ilyen pirosra...

(Caius Valerius Catullus)

Catullus legnagyobb példaképe Szappho volt, az ő tiszteletére nevezte el múzsáját Lesbiának. Lesbia valójában Clodia névre hallgatott és Lucullus felesége volt, míg az ínyenc meg nem unta, hogy Clodia fűvel-fával csalja, és el nem vált tőle.
 

Szerző: matild mária melinda  2009.01.26. 20:20 Szólj hozzá!

Címkék: catullus lesbia


Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
     S távolléted alatt kedvem miben lelem!
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
     Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

Lefestem szüretem estvéli óráit,
     Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
     Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.

Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
     Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
     S egy szebb lelki világ szent óráit élem.

Az őszibogárnak búsongó hangjai
     Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
     Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.

Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
     Béborúlt az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
     A szelíd szerelem hamvadó szikrája
     S bús melancholiám szomorgó nótája.

(Berzsenyi Dániel)


Berzsenyi egy évig bírta a soproni líceumban, majd megszökött. Bár apja visszavitte,
újból megszökött, tanulmányait sosem fejezte be, ahogy az iskolai évkönyvbe írta:
"Video meliora proboque, deteriora sequor" – azaz: "Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem" (Ovidius).
 

Szerző: matild mária melinda  2009.01.26. 20:06 Szólj hozzá!

Címkék: berzsenyi



Sokféle népet láttam. Dáridó
a magyarnak! A vásáros zsidó
titokzatos volt, gödnör pájeszét
csúfolták, és nevették eszét.
A város végén sátoros cigány -
"Vigyázz, még ellop!" mondta az anyám,
"kivágja nyelved és úgy kényszerít,
hogy koldulj neki!" Nagy nyurga, szelíd
drótostót lépegetett halina-
nadrágjában, tündöklô bádogok
zörögtek a hátán, üveglapok,
csirizes doboz - messzi föld fia,
látszott, milyen jól esik neki a
leves, amit a négy pénz-hez kapott.
De legérdekesebb a köszörûs
szerszáma volt, a korong: az a tûz,
amely a forgó kôbôl pattogott,
poklot kötött össze és csillagot!


Szabó Lőrinc, bár Miskolcon született, mozdonyvezető apját hamar
Balassagyarmatra
helyezték ez lett a költő tündérvárosa. Balassagyarmat a napfényes, tökéletes
mesét jelenti, mondta Szabó Lőrinc a városról. A második
világháborúig Balassagyarmat kulturális sokszínűségéről volt híres,
itt állt például az ország második legnagyobb zsinagógája.
A várost 1950-ben megfosztották megyeszékhelyi rangjától
és ezzel nagyjából halálra is ítélték.
 

Szerző: matild mária melinda  2009.01.26. 19:42 Szólj hozzá!

Címkék: lőrinc szabó

süti beállítások módosítása