Sokféle népet láttam. Dáridó
a magyarnak! A vásáros zsidó
titokzatos volt, gödnör pájeszét
csúfolták, és nevették eszét.
A város végén sátoros cigány -
"Vigyázz, még ellop!" mondta az anyám,
"kivágja nyelved és úgy kényszerít,
hogy koldulj neki!" Nagy nyurga, szelíd
drótostót lépegetett halina-
nadrágjában, tündöklô bádogok
zörögtek a hátán, üveglapok,
csirizes doboz - messzi föld fia,
látszott, milyen jól esik neki a
leves, amit a négy pénz-hez kapott.
De legérdekesebb a köszörûs
szerszáma volt, a korong: az a tûz,
amely a forgó kôbôl pattogott,
poklot kötött össze és csillagot!


Szabó Lőrinc, bár Miskolcon született, mozdonyvezető apját hamar
Balassagyarmatra
helyezték ez lett a költő tündérvárosa. Balassagyarmat a napfényes, tökéletes
mesét jelenti, mondta Szabó Lőrinc a városról. A második
világháborúig Balassagyarmat kulturális sokszínűségéről volt híres,
itt állt például az ország második legnagyobb zsinagógája.
A várost 1950-ben megfosztották megyeszékhelyi rangjától
és ezzel nagyjából halálra is ítélték.